YOU WON’T FIND YOURSELF HERE

Az élet egyik legkülönösebb felismerése talán az, amikor rájössz: vannak helyek, helyzetek, szerepek és utak, ahol egyszerűen nem fogod megtalálni önmagad. És ezt nem feltétlenül rossz megtapasztalni. Sőt. Néha éppen ezek a zsákutcák mutatják meg a legvilágosabban, merre kellene továbbmenned. Nagyon sok olyan helyzet volt az életemben, amikor belevágtam valamibe. Teljes meggyőződéssel, energiával, kíváncsisággal. Azt hittem, hogy majd ott van valami, amit keresek. Hogy talán az lesz az a közeg, az a tevékenység, az a világ, amelyben igazán otthon érzem magam.

Aztán kiderült, hogy nem. És ez rendben van. Mert az útkeresés valószínűleg nem arról szól, hogy elsőre megtalálod a helyed. Sokkal inkább arról, hogy fokozatosan kizárod azokat a helyeket, ahol nem vagy önmagad. Nyilván nem lehet egész életünkben kizárólag azt csinálni, amiben jól érezzük magunkat. Az élet ennél összetettebb. Felelősségek vannak, kötelezettségek vannak, néha kompromisszumok is vannak. De jobb esetben az ember időről időre közelebb kerül ahhoz, ami valóban illik hozzá. És ez nem valami nagy önmegvalósítási program. Nem egy motivációs plakát. Egyszerűen csak keresés.

Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor valamiről azt hittem, hogy az én utam lesz. Aztán utólag visszanézve már teljesen világos volt, hogy nem ott volt a helyem. Csak akkor még nem tudhattam. Ahogy mondani szokták: akasztott ember nem voltam, de szinte minden más szerepet kipróbáltam. Viszont vannak ritka pillanatok az ember életében, amikor valami nagyon pontosan a helyére kerül. Amikor nem kell magyarázni semmit. Amikor nem kell megfelelni. Amikor nem kell szerepet játszani. Csak tudod, hogy ott vagy, ahol lenned kell. Nekem ilyen volt a 2004-es nyári olimpia. Az a pillanat, amikor kongói színekben, kardvívóként ott állhattam a világ legnagyobb sporteseményén, miután kiharcoltam a kvalifikációt.

Ott valami helyére került. Ott megtaláltam önmagam. Nem azért, mert olimpia volt. Nem azért, mert különleges történet. Hanem azért, mert az a kihívás, az az út, az a küzdelem teljesen összhangban volt azzal, aki vagyok. Mindig is szerettem a kihívásokat. Mindig szerettem a lehetetlennek tűnő feladatokat. Szeretek nulláról felépíteni dolgokat. Szeretek olyan helyzetekbe kerülni, ahol nincs kész útiterv, nincs biztos recept, nincs garantált siker. Mert valahol ott kezdődik a valódi alkotás. Ott kezdődik a valódi szabadság.

Érdekes módon viszont volt egy világ, ahol soha nem találtam meg önmagam. Ez pedig az a klasszikus értelemben vett sztárvilág, amelyről Magyarországon olyan sokat beszélünk. Maga a kifejezés is félrevezető. Ma már szinte mindenkit sztárnak neveznek, akit az újságírók vagy a média rendszeresen szerepeltet. Ettől azonban még nem lesz mindenki ugyanannak a világnak a része. Én például soha nem voltam igazán az. Mert egyszerűen nem vagyok az a kifelé élő ember. Nem vagyok az, aki a magánéletét kirakatba teszi. Nem vagyok az, aki folyamatosan látható akar lenni. Nem vagyok az, aki önmagát mutogatva szeretne érvényesülni.

 

És ezzel nincs semmi baj. Csak azt jelenti, hogy az a világ nem nekem való. Sokan egy ilyen felismerést kudarcként élnek meg. Én nem. Én inkább felszabadulásként éltem meg. Mert amikor rájössz, hogy valami nem te vagy, akkor végre abbahagyhatod azt, hogy annak próbálj látszani. Ezért léptem ki tudatosan ebből a közegből. Nem sértettségből. Nem dacból. Hanem azért, mert ott nem találtam meg önmagam. Azonban az igazságtalanságot sosem tudtam elfogadni. Persze van az a szint, van az a feladat, van az a kihívás, amelyért szívesen visszaszállnék bármikor. Ha egyszer jön egy olyan lehetőség, amely valóban inspirál, akkor örömmel mondok rá igent. De amíg ez nem érkezik meg, addig inkább a saját utamat járom. Még akkor is, ha ez sokszor nehezebb. Még akkor is, ha egzisztenciálisan bizonytalanabb. Még akkor is, ha sokkal nagyobb mértékben függ a körülményektől.

Mert egy dolgot megtanultam. Mindig ki lehet találni valamit. Sőt. Nekem mindig ki is kell találnom valamit. Más választásom nincs. És talán nem is akarok mást. Mert amikor egy üres lapból lesz valami. Amikor egy ötletből lesz egy projekt. Amikor egy gondolatból lesz egy közösség. Amikor a semmiből elkezd felépülni valami új – akkor érzem igazán, hogy a helyemen vagyok. Ott találom meg önmagam. Ezért született ez az oldal is. Nem azért, mert hiányzott még egy weboldal az internetre. Nem azért, mert mindenáron mondani akartam valamit. Hanem azért, mert ez az alkotás folyamata. Ez az építkezés. Ez a keresés.

És közben valami olyasmi történt, ami ritkán történik meg az emberrel. Megtaláltam benne önmagam. YOU WON’T FIND YOURSELF HERE. Mert néha pontosan ott nem találod meg önmagad, ahol a leginkább keresed. És néha ott találod meg, ahol eszedbe sem jutott volna keresni. A lényeg nem az, hogy mindenáron megérkezz. Hanem hogy legyen bátorságod továbbmenni, amikor érzed, hogy nem a saját utadat járod. Mert az ember végül nem attól találja meg önmagát, hogy egy helyben marad. Hanem attól, hogy elég őszinte ahhoz, hogy otthagyja azt, ami nem ő.