THERE WAS NO PLAN B.

Sokszor, amikor valaki azt mondja, hogy nem volt B terve, az emberek hajlamosak ezt felelőtlenségnek tekinteni. Úgy hangzik, mintha valaki minden biztosíték nélkül ugrott volna bele valamibe, mintha nem gondolkodott volna előre, vagy nem számolt volna a kockázatokkal. Én azonban mindig egészen másképpen tekintettem erre a mondatra. Számomra a „There Was No Plan B” nem a vakmerőségről szól, hanem az elköteleződésről.

Mert amikor az ember igazán hisz valamiben, amikor teljes energiájával, minden idegszálával és minden figyelmével azon dolgozik, hogy valami működjön, akkor egyszerűen nem marad hely a B tervnek. Nem azért, mert ne lenne tisztában a kockázatokkal, hanem azért, mert a figyelme nem a kudarc lehetőségére irányul, hanem arra, hogy sikerüljön. A két dolog között óriási különbség van.

Mindig furcsának találtam azt a gondolkodást, amely már a kezdetektől a menekülőutat keresi. Mi van, ha nem sikerül? Mi van, ha nem vagyok elég jó? Mi van, ha kudarcot vallok? Természetesen ezek valós kérdések, és minden ember fejében megfordulnak időnként. De ha túl sok energiát fordítunk rájuk, akkor észrevétlenül elvesznek abból az energiából, amelyet magára a feladatra kellene fordítanunk. Én valahogy soha nem így működtem. Nem azért, mert különösen bátor lennék, hanem mert amikor valamibe belekezdtem, akkor egyszerűen csak az létezett. Az a cél, az a feladat, az a következő lépés.

Ez nem azt jelenti, hogy egész életemben csak egyetlen dologból próbáltam megélni, vagy hogy ne álltam volna több lábon. A kettő nem ugyanaz. Lehetnek párhuzamos utak, lehetnek különböző projektek, lehetnek új ötletek és új lehetőségek. De attól még nincs B terv. Mert a B terv azt feltételezi, hogy már előre készülök arra, hogy az első nem fog sikerülni. Én viszont mindig abból indultam ki, hogy sikerülni fog. És ha mégsem sikerül, akkor nem egy előre bekészített B tervet veszek elő a fiókból, hanem kitalálok valami újat. Az életben eddig mindig ez történt.

Amikor színésznek álltam, nem azért vágtam bele, mert különleges tehetségnek tartottam magam. Őszintén szólva inkább szorgalmas voltam, mint tehetséges. Sokszor éreztem azt, hogy mások könnyebben mozognak ebben a világban, természetesebben működnek a kamera előtt vagy a forgatásokon. Nekem viszont volt valami másom: a munkába vetett hit. Az, hogy ha valamit csinálok, akkor azt teljes erővel csinálom.

Amikor először kerültem olyan helyzetbe, hogy világsztárokkal dolgozhattam együtt, nem létezett a fejemben az a gondolat, hogy mi van, ha elrontom. Nem azért, mert ne lehetett volna elrontani. Nyilván lehetett volna. Hanem azért, mert egyszerűen nem engedhettem meg magamnak ezt a gondolatot. Amikor Jamie Foxx-szal forgattam a Robin Hoodban, amikor Angelina Jolie-val dolgoztam a Maria című filmben, vagy amikor Johnny Depp rendezésében a Modi forgatásán álltam a kamera előtt, pontosan tudtam, hogy ezek olyan lehetőségek, amelyek nem minden nap érkeznek az ember életébe. Ezekben a pillanatokban nincs helye annak, hogy valaki fejben már a kudarc lehetőségét elemezgesse. Ott csak egyetlen feladat van: megcsinálni a lehető legjobban.

Talán ezért sem értettem soha igazán a B terv gondolatát. Nem azért, mert az élet kiszámítható lenne. Éppen ellenkezőleg. Az élet teljesen kiszámíthatatlan. De pontosan ezért érzem úgy, hogy minden energiát arra kell fordítani, ami előttünk van, nem pedig arra, hogy mi lesz, ha nem sikerül. A kudarc lehetősége mindig ott van. Nem kell külön meghívni az asztalhoz.

Ugyanez a gondolkodás vezetett akkor is, amikor ez a webshop megszületett. Sokan talán üzleti vállalkozást látnak benne. Én ennél valamivel többet látok. Egy lehetőséget arra, hogy olyan gondolatok és üzenetek jussanak el emberekhez, amelyek talán egy nehezebb napon kapaszkodót jelenthetnek, vagy egyszerűen csak emlékeztetnek valamire, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. A cél soha nem pusztán az volt, hogy ruhákat adjunk el. Sokkal inkább az, hogy viselhető formában jelenjenek meg olyan mondatok és gondolatok, amelyekkel emberek azonosulni tudnak.

Éppen ezért itt sem volt B terv. Működnie kell. Nem azért, mert a világ tartozik nekem valamivel, és nem azért, mert minden vállalkozásnak automatikusan sikeresnek kell lennie. Hanem azért, mert teljes meggyőződéssel hiszek benne. Mert minden idegszálammal azon dolgozom, hogy működjön. Mert számomra nem egy opció a sok közül, hanem egy olyan ügy, amely mögé oda tudok állni.

Persze az élet eddig is megtanított arra, hogy semmi sem garantált. Nem minden sikerül, amit eltervezünk. Nem minden álomból lesz valóság. Nem minden befektetett energia térül meg úgy, ahogyan elképzeltük. De valahogy mégis azt tapasztaltam, hogy azok a dolgok, amelyek valóban fontosak voltak számomra, mindig ugyanazzal a hozzáállással kezdődtek. Nem volt menekülőút. Nem volt kifogás. Nem volt hátrafelé nézelődés.

Csak az a meggyőződés, hogy ezt meg kell próbálni.

És ha egyszer mégsem sikerül, akkor sem egy B terv következik. Hanem egy új történet.

Mert számomra a „There Was No Plan B” soha nem azt jelentette, hogy nincs más lehetőség az életben. Éppen ellenkezőleg. Azt jelenti, hogy amikor valamibe belekezdesz, akkor annyira hiszel benne, hogy egy időre minden más lehetőség megszűnik létezni. Nem azért, mert vak vagy a kockázatokra, hanem azért, mert a figyelmedet nem a félelem, hanem a cél vezeti.

És néha pontosan ez a különbség aközött, hogy valami álom marad, vagy egyszer valósággá válik.