NOT EVERYONE UNDERSTANDS, AND THAT’S OKAY.

Talán ez az egyik legfelszabadítóbb mondat, amit az ember megtanulhat az életben. Nem azért, mert lemond mások véleményéről, és nem azért, mert nem érdekli többé, hogy mit gondolnak róla. Sokkal inkább azért, mert egy idő után rájön valamire: nem mindenki fogja érteni azt, amit csinál, és ez teljesen rendben van.

Valójában ez az egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyire különbözőek vagyunk. Mert bár szeretjük azt hinni, hogy bizonyos dolgok egyértelműek, a valóságban nagyon kevés olyan dolog létezik, amelyet minden ember ugyanúgy lát. Ami az egyik embernek teljesen logikus döntésnek tűnik, a másik számára érthetetlen lehet. Ami az egyik embernek álom, az a másiknak rémálom. Ami az egyik ember számára szabadságot jelent, az a másiknak bizonytalanságot.

Persze vannak alapvető tények, amelyek nem vélemény kérdései. Egy asztal nem szék, és egy üres kassza nem lesz tele attól, hogy valaki annak szeretné látni. A valóság bizonyos pontokon objektív. De az életünk nagy része nem ilyen. Az életünk döntésekből, vágyakból, érzésekből, motivációkból és olyan belső folyamatokból áll, amelyeket kívülről sokszor lehetetlen pontosan megérteni.

Éppen ezért gondolom azt, hogy nem kell mindent elmagyarázni mindenkinek.

Elég, ha te érted.

Elég, ha te tudod, hogy mit miért csinálsz.

Elég, ha tisztában vagy azzal, hogy egy döntés mögött mi van.

Természetesen az már problémásabb helyzet, amikor még te sem tudod a választ. És ilyenből is akad bőven. Ahogy az összes többi idézet ezen az oldalon, ez is nagyon erősen kapcsolódik a saját életemhez. Nekem is voltak és vannak olyan döntéseim, olyan gondolataim vagy olyan időszakaim, amelyeknek az okát még én sem értem teljesen. Vannak dolgok, amelyek egyszerűen csak megtörténnek bennünk. Vonzódások, érdeklődések, célok vagy álmok, amelyeknek nem tudjuk pontosan a forrását. És őszintén szólva szerintem ez teljesen természetes.

Viszont amit én értek magammal kapcsolatban, azt nem kell mindenki másnak is értenie.

Ez talán az egyik legfontosabb felismerés.

Képzeljük el például, hogy valaki egyik napról a másikra úgy dönt, hogy kiköltözik Thaiföldre. A környezete valószínűleg értetlenül néz rá. Miért pont oda? Miért hagyja itt az életét? Miért nem marad ott, ahol van? Miért vállal ekkora változást? A legtöbb ember valószínűleg nem fogja érteni. És lehet, hogy nem is tudja megmagyarázni úgy, hogy mindenki megértse.

De ettől még lehet, hogy ez a helyes döntés számára.

Nálam valami hasonló érzés kapcsolódik Egyiptomhoz.

Ha ezt elmondom embereknek, sokszor látom rajtuk a meglepetést. Miért pont Egyiptom? Miért nem Spanyolország? Miért nem Olaszország? Miért nem Thaiföld? Miért nem Dubaj? Miért nem valami olyan hely, amelyet mindenki egyértelmű választásnak tart?

Őszintén szólva nem tudok minden kérdésre tökéletes választ adni.

Nincs családi kötődésem Egyiptomhoz. Nem ott nőttem fel. Nem köt oda semmilyen múltbeli történet. Életem során néhányszor jártam ott, talán háromszor, négyszer vagy ötször. Mégis történt valami. Valamiért megtetszett az a világ. Az életérzés, a kultúra, a hangulat, a közelség, az egész környezet. Ráadásul az ingatlanárak összehasonlíthatatlanul kedvezőbbek, mint Magyarországon, ami szintén egy racionális szempont.

Amikor ezt elmondom, gyakran érkezik a válasz, hogy de hát Thaiföld is olcsó.

És igazuk van.

Valóban olcsó.

Csak éppen számomra nem ugyanaz.

Mert az egyik hely ötórányi repülőútra van, a másik több mint tízórányira. Az egyikhez valamiért kapcsolódik bennem egy érzés, a másikhoz egyelőre nem. Ettől még egyáltalán nem gondolom, hogy Thaiföld rosszabb hely lenne. Sőt, szeretném én is látni egyszer. Egyszerűen csak nem ugyanazt jelenti számomra.

És pontosan erről szól ez az idézet.

Arról, hogy nem minden döntésünket lehet logikai egyenletekre bontani. Nem minden választásunkat lehet úgy elmagyarázni, hogy mindenki elégedetten bólintson a végén. Vannak dolgok, amelyeket érzünk, de nem tudunk teljesen megfogalmazni. Vannak utak, amelyek vonzanak bennünket, miközben mások számára teljesen értelmetlennek tűnnek.

Sok energiát vesz el az embertől, amikor folyamatosan igazolni próbálja magát a külvilág előtt. Amikor minden döntéséhez magyarázatot keres. Amikor minden lépését megpróbálja úgy alakítani, hogy mások is helyesnek lássák. Egy idő után azonban rájön, hogy ez lehetetlen feladat. Mindig lesz valaki, aki nem érti. Mindig lesz valaki, aki másként csinálná. Mindig lesz valaki, aki szerint rossz irányba mész.

Ez teljesen rendben van.

Mert az életedet nem azoknak kell élniük, akik nem értik.

Neked kell élned.

És ha te tudod, hogy egy döntés mögött mi van, ha te érzed, hogy miért fontos neked valami, ha te tisztában vagy azzal, hogy miért indultál el egy bizonyos úton, akkor nem szükséges, hogy mindenki más is ugyanarra a következtetésre jusson.

Nem mindenki fogja érteni.

És ez nem probléma.

Ez egyszerűen annak a bizonyítéka, hogy nem vagyunk egyformák.

Szerencsére.